HarcTér.eu

Nem kilépni kell Európából…

Híres francia író: Nem kilépni kell Európából, hanem Afrikát kell kivetni belőle, ahogy Afrika vetette ki magából Európát a maga idejében.

A globális felcserélés citadellájával, a migrációs elsüllyesztés és a helyettesítés útján történő
népirtás fő előirányzójával, Angela Merkel Németországával szemben új európai összefogást
sürget, a mandiner.hu­n megjelent írásában Renaud Camus, francia író. Hozzáteszi, szerinte
Európát nem elhagyni kell, hanem átvenni felette az uralmat, elüldözni belőle az árulókat,
tetőtől talpig átalakítani a kontinenst. Ehhez iránymutatásul a Visegrádi Négyeket állítja
például. Az író hozzáteszi, Bécs megfelelőbb lenne Európa fővárosának.
Renaud Camus francia író, a Nagy Felcserélés fogalmának megalkotója a tömeges migrációról,
a valódit a hamissal helyettesítő korszellemről, az európai kultúra hanyatlásáról fejtette ki
korábban gondolatait a mandiner.hu­nek. Legújabb esszéjében arról ír, „tanulságos viccként”
vetette fel, hogy Franciaországnak csatlakoznia kellene a Visegrádi Négyekhez.
Mint kifejtette, ezzel is inkább a konföderációkhoz való vonzódását akarta kifejezni,
hiszen, mint fogalmaz, „mindig is ezt kívántam Európa számára: hogy szabad országok
konföderációjává váljon, ahol élesen elkülönítik a tagállamok és a szövetségi hatalom
kompetenciáit, s amelynek élén egy közvetlenül választott elnök áll”. Hozzáteszi, ezzel
nem az európai gondolatot utasítja vissza, sőt éppen ellenkezőleg.

Szenvedélyesen szeretem és kívánom Európát, annak megőrzését, boldogságát, a
történelemhez való visszatérését, ahonnan mazochizmusból és öngyűlöletből – hogy ne
rögtön kapzsiságot és gyávaságot mondjak – kirekesztette magát.

Camus arról ír, a brexit azért szomorította el, mert egyészt Nagy­Britannia nélkül Európa
nyilvánvalóan nem Európa önmaga többé, másrészt annak időzítése miatt is. Mint kifejti,
„abban a pillanatban, amikor elözönlenek, elfoglalnak, gyarmatosítanak bennünket, amikor
napról napra megaláz és megsebez és meggyilkol a terrorizmus és az ártás szenvedélye”, hiba,
ha az uniós tagállamok visszahúzódnak. Véleménye szerint egy ország sem képes megmenteni
önmagát, és éppen azért kell egyesülniük, hogy közös erővel álljanak ellen az inváziónak.

Szerinte, ha a migráció manapság könnyű és magától értetődő, akkor a
visszatelepítésnek is annak kell lennie. Camus úgy látja, a V4­ek országaihoz való szimbolikus csatlakozás felvetése is annyit jelent, tisztelettel adózik Közép­Kelet-Európa előtt, „amely ellenáll Brüsszel felcserélő diktatúrájának, ennek a bürokratikus zsarnokságnak, ami rá akarja kényszeríteni földrészünkre a Nagy Felcserélést, az etnikai és kulturális helyettesítést, a nép­ és civilizációcserét”. Hozzáteszi, a visegrádi egyezmény országai, és mindenekelőtt Magyarország erődnek tűnnek, az ellenállás
fészkének. Úgy fogalmaz, szentélyekre van szükségünk abban a korban, ahol az oktatás
romokban hever, a kultúrát szétmarcangolták, a civilizáció önmaga ellentétébe bomlott
szét, bárgyúságot, erőszakot, az átlagintelligencia szédítő zuhanását, a Nagy
Kultúrafosztást, fajunk minden nappal egyre szembeötlőbb visszavadulását hozva
magával.
A helyzet sokat változott első nyilatkozata óta – teszi hozzá – a visegrádi külön utas álláspont
tükröződik Ausztria és Magyarország újkeletű baráti viszonyában. Olaszország pedig
Magyarországra veti vigyázó szemét, mintaképet lát benne. Camus szerint ugyanakkor „a
globális felcserélés citadellájával, a migrációs elsüllyesztés és a helyettesítés útján történő
népirtás fő előirányzójával, Angela Merkel Németországával” más a helyzet, mert az továbbra
is fáradhatatlanul hajtja végre eddigi politikáját.
Az író szerint Franciaország visegrádi tagsága nem teljesen tréfa, Lengyelország,
Szlovákia, Csehország, Magyarország, Ausztria, Szlovénia, Olaszország után miért ne
csatlakozhatna hozzájuk Franciaország egy egyezmény keretében, az ellenállás és az
elutasítás erőteljes tömbjét alkotva Európai Unióban. Hangsúlyozta, Európát nem
elhagyni kell, hanem átvenni felette az uralmat, elüldözni belőle az árulókat, tetőtől
talpig átalakítani a kontinenst.

Véleménye szerint a periférikus fekvésű Brüsszel sem maradhatna az Unió
központja, mert túlságosan kötődik az árulás legsötétebb óráihoz, a kollaborációhoz,
amikor a földrészünket és népeit a legelvetemültebb ellenségeik kezére adták.

A város túl muszlimmá vált, hogy a megszállás, a népcsere és az iszlamizáció ellen
felkelt Európa sorsa felett elnököljön. Mára nem egyéb, mint a Molenbeek nevű arab (és
egyre inkább arab) negyed villákkal és bürokratikus hivatalokkal teli külvárosa.

Forrás: mandiner.hu, vilagfigyelo.com